Dr. Fráter Loránd László
1939-2021
A gyógyító sugár elkötelezettje
A SZOTE Radiológiai Klinikáján dolgozva munkabírása határtalannak tűnt. A vezető poszt várományosa volt, kinevezését azonban megvétózta az MSZMP KB. A rendszer haragját az váltotta ki, hogy a politikai lojalitás ellenében a tudás és a teljesítmény elsőbbségét hangsúlyozta. Ennek árát sok évi mellőztetéssel fizette meg. Mellékvágányra állították, a klinika sebészeti részlegére helyezték ki. Itt minden tudásával a röntgen diagnosztika pontosságát növelte. Szakmai ítélete cáfolhatatlanná vált. Számos szakmai szervezet tagjaként dolgozott, folyamatosan képezte magát.
Radiológus hitvallása szerint: „Egy adott probléma megoldására mindenkor a legalkalmasabb, és nem feltétlenül a legújabb módszert kell választani, mert a legkorszerűbb technika sem gondolkodik helyettünk. A jó radiológus végül is nem a szemével, hanem a fejével lát. A radiogram pedig nem olyan kép, amit elég nézegetni, hanem könyv, amit utolsó betűjéig ki kell olvasni ahhoz, hogy megtudjuk a csattanót.”
Édesapja nyomdokain az orvosi hivatást választotta.
A Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanult, diplomája átvétele után három professzor is meghívta klinikájára, ő Szenes Tibor professzor ajánlatát elfogadva a szegedi Röntgen Klinikán állt munkába. Nagy lendülettel vetette bele magát nemcsak a beteg ellátásba, hanem a kutatásba is. Új diagnosztikai eljárást dolgozott ki. Szakvizsgát tett, megvédte kandidátusi értekezését.
Szakmai hitvallása alapján feladatmegoldó módszerekkel oktatta a hallgatókat, szigorú, de szellemes vizsgáztató volt, aki a logikus gondolkodást nagyra értékelte. A már végzett radiológusoknak tartott továbbképzésein messze korát megelőző szemléletet népszerűsített.
Elszánt korai híve, élharcosa, volt az akkoriban sok ellenkezést kiváltó holisztikus szemléletű gyógyításnak. A gyógyító sugár és nem a romboló méretű besugárzások elvét képviselte. Ezért egy varsói nemzetközi kongresszuson Albert Schweitzer- aranyéremmel tüntették ki
Kiemelkedik az egyetemi tankönyvek megalkotásában vállalt meghatározó szerepe. Négy, köztük három esztétikailag is kiemelkedő tankönyvet szerkesztett és írt, A Radiológia Alapfogalmai; Radiológia (1); Radiológia (2) és Képalkotó eljárások címmel.
Mindezek mellett angol, német és orosz nyelvvizsgát tett, megszerezte a Doctor of Philosophy diplomát, és szüntelenül alkotott, festett.
Munkájáért Markusovszky-díjat, Erdélyi Mihály-emlékérmet,
a holisztikus medicina melletti kiállásáért Albert Schweitzer-aranyérmet kapott, emellett a Posonyi Ignácz-díj, a Hetényi Géza-emlékérem, a Magyar Kardiológusok Társaságának Ghyczy, illetve Pro Societate oklevelének tulajdonosa.
1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
