Szüleivel 1944-ben menekültek Erdélyből Magyarországra.

Édesapja nyomdokain az orvosi hivatást választotta.

A Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanult, diplomája átvétele után három professzor is meghívta klinikájára. Ő Szenes Tibor professzor ajánlatát elfogadva a szegedi Röntgen Klinikán állt munkába. Nagy lendülettel vette bele magát nemcsak a betegellátásba, hanem a kutatásba is. Új diagnosztikai eljárást dolgozott ki.

1967-ben radiológus szakorvosi vizsgát tett, 1976-ban védte meg kandidátusi értekezését. 1991-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1996-ban habilitált oktató lett.

Hitvallása szerint: „Egy adott probléma megoldására mindenkor a legalkalmasabb, és nem feltétlenül a legújabb módszert kell választani, mert a legkorszerűbb technika sem gondolkodik helyettünk. A jó radiológus végül is nem a szemével, hanem a fejével lát. A radiogram pedig nem olyan kép, amit elég nézegetni, hanem könyv, amit utolsó betűjéig ki kell olvasni ahhoz, hogy megtudjuk a csattanót.”

A tanítást is szívügyének tekintette. A radiológiai gyakorlatokon már a 70-es években „problémaorientált”, „feladatmegoldó” módszerekkel oktatta a hallgatókat. Ironikus humorral fűszerezett előadásait élvezettel követte a hallgatóság, az Egyetemi Évkönyvben húsz évig idézték egy-egy jól sikerült bonmot-ját. Radiológusi hitvallása örök érvényűnek tekinthető.

1975-1980 között területi radiológus-továbbképzéseken is számos emlékezetes előadást tartott.

Elszánt korai híve, élharcosa volt az akkoriban sok ellenkezést kiváltó holisztikus szemléletű gyógyításnak. A gyógyító sugár és nem a romboló méretű besugárzások elvét képviselte. Ezért svájci Albert Schweitzer-aranyérmet kapott.

A SZOTE Radiológiai Klinikája vezetői posztjának várományosaként azonban utolérte a nehéz emberek fátumá. Rengeteg példa van minden korban, minden politikai rendszerben az előforduló politikai, valamint a szakmai féltékenység keverékéből adódó mellőztetésre. Nem volt diplomatikus, megosztó emberként imádók és haragosok kísérték életútját. Kinevezését megvétózta a politika: ehelyett a klinika sebészeti részlegére került.

Itteni óriási leterheltsége mellett is követte a mellkas-, nyelőcső- és szívsebészet fejlődését. A műtétekhez alkalmanként asszisztált, ezek során meggyőződhetett az ezt megelőző röntgenfelvételein megállapított diagnózisa helyességéről. Szakmai ítélete cáfolhatatlanná vált.

Amikor már alig volt módja oktatni, írt. Kiemelkedik az egyetemi tankönyvek megalkotásában vállalt meghatározó szerepe. Négy – köztük három, esztétikailag is kiemelkedő – tankönyvet szerkesztett és írt A radiológia alapfogalmai, Radiológia 1, Radiológia 2 és Képalkotó eljárások címmel.

Az Egyetem doktori iskolájának alapító tagja. Számos szakmai és társadalmi szervezet tagja, elnöke, minisztériumi konzultáns, menedzser, tanácsadói pozícióját töltötte be.

Munkájáért Markusovszky-díjat, Erdélyi Mihály-emlékérmet, a holisztikus medicina melletti kiállásáért Albert Schweitzer-aranyérmet kapott, emellett a Posonyi Ignácz-díj, a Hetényi Géza-emlékérem, a Magyar Kardiológusok Társaságának Ghyczy, illetve Pro Societate oklevelének tulajdonosa.

1991–1997 között két cikluson át a SZOTE rektorává választották.

Külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatait (Humboldt-ösztöndíjasként Berlinben, Turkuban, Londonban, a National Heart and Lung Institutionban, az Egyesült Államokban az Iowa Egyetemen, majd a Kaliforniai és a Berkeley Egyetemen, Utrechtben) felhasználva korszerűsítette, kibővítette és pénzügyileg stabilizálta az egyetemet.

A SZOTE-n megvalósult technikai fejlesztések közül kiemelendő a Radiológiai Klinika spirál CT-je, az ultrahang-diagnosztikai csúcskészülékek és a digitalizált demonstrálóhelyek létrehozása.

Az intézményi akkreditáció során – Vizi E. Szilveszter megfogalmazása szerint – Szegeden „európai egyetemet találtak”.